Vörös lóri

Angol neve: Red Lory

Latin neve: Eos bornea

Német neve: Amboina-Rotlori

Származási hely: Az indonéz szigetvilág: Amboina Saparua, Buru, Ceram, Cerambaut és Watubela, valamint a Kai-szigetek

Testnagyság (Fejtetotol farokvégig mérve) : 31 cm

Nemek megkülönböztetése: Ivari kétalakúság nincs. A fiatal madarak alapszíne fakóbb vörös, testtollaik bázisa szürkés, belso szárnyfedoiken kék nyomokkal, hasi tollaik szegélye kék. A nagyon fiatal madarak csore fekete. Hét hónapos korukban színesednek ki.

Fészkeltetés: 25 x 25 x 35 cm-es faodú (Lengyel szerint 25x15x40 cm, 11 cm-es röpnyílással). A költés idejére a költopárokat válasszuk külön. A fészekkontrollt jól turi. Évente akár háromszor is költhet. Fogságban a költési idoszaka áprilisban szokott kezdodni. A költés alatt már az elso naptól fokozott állati fehérje ellátásról kell gondoskodnunk.

Tojások száma: Általában 2, ritkábban 3 db

Kotlási ido: 26 nap

Kirepülési ido: 7 - 9 hét. A fiatalokat a kirepülést követo negyedik héten ajánlott a szüloktol elválasztani, mert megtámadhatják azokat.

Etetés: A lórik az ún. lágyevő kategóriába tartoznak, tehát a "normál" papagájeleség nem adható nekik. Főleg nektáron, pollenen, gyümölcsön, apró rovarokon élnek, itthon lágyeleséggel szokás őket etetni, melyek keverési aránya a Tartás, idomítás címszó alatt tekinthető meg. Az így etetett madarak sokkal nagyobb odafigyelést igényelnek, mint a magevő fajok. Vigyáznunk kell, hogy az eleség a melegben ne romoljon meg, a tisztaságra fokozottabban kell ügyelni, stb., ezért a lágyevő fajokat csak tapasztalt madárkedvelőknek ajánlom.

Tartás, elhelyezés: A lórikra általánosságban igaz, hogy nagy a repülési igényük, ezért kalitkás elhelyezésük általában nem jöhet szóba. Ha mégis kalitkás elhelyezés mellett döntünk, akkor madarunknak rengeteg mozgási lehetoséget kell biztosítanunk. A faj számára a szakirodalom 2 x 1 x 2 m -es belso röpdét javasol, 4 x 1 x 2 m-es külso röpdével kiegészítve. A minimális volier méret számukra 150 x 100 x 100 cm-es. A volier alsó fele mosható, egységes felület legyen (üveg, csempe, műanyag). Rágni nem szokott, mivel a csőre nem túl erős, ezért nem kell annyira "strapabíró" voliert építeni neki, mint a magevő fajoknak. A voliert hetente kell takarítani (átmosni), az aljára homok helyett inkább tőzeget terítsünk, vagy alul a tálca felett is legyen egy drótháló. A madarunk számára minimum 10°C -os homérsékletrol kell gondoskodnunk, a külso röpdébe csak szép idoben engedjük ki. Kifejezetten aktív, hangos madár, foleg reggel és este hangoskodik sokat. Kíváncsi, de amellett félénk madár, beszédutánzási képessége nincs.

Egyéb tudnivalók: Eredeti élohelyén a partvidéken és az alacsonyabb hegyek között egyaránt elofordul, 20 vagy több fos csoportokban. Különösen az Eugenia és az Erythrina virágzó ágain tartózkodik szívesen és ezek nektárját, virágporát fogyasztja eléggé nagy lármával. Költési idoszaka szeptemberben kezdodik, mikor magas fák odvaiban költ.

Alfajok:
Három alfaja ismeretes:
Eos bornea bernsteini: Berstein-vöröslóri (Bernstein's Rotlori), mely a törzsalaknál nagyobb (32 cm) és a Kai-szigeteken él.
Eos bornea cyanonothus: Buru-szigeti vöröslóri (Buru Rotlori), mely a tözsalaknál sötétebb színezetu, orrviasza csaknem fekete, s a szárnyán is a fekete mellett éppen csak mutatkozik a piros. A faroktollak fonákja és az alsó farkfedők szintén feketék.
Eos bornea rothschildi: Rothschild vörös lórija (Rothschild's Rotlori). a törzsalaknál kisebb (28 cm), Ceram szigetén él.